Íme röviden az én 4 és fél évem Londonban

Egy kedves ismerősünk beszámolt pár évvel ezelőtti angliai élményeiről, amit most megosztok veletek is.


„Az indulás úgy történt, hogy az egyetem befejezése után második(!) éve voltam munka nélkül, így nem sok vesztenivalóm volt. A munkát egy volt csoporttársam szerezte. Már előre felkészített, hogy

1.      angolul KELL beszélni.

2.      legyen nálam 1-2 hónapra elegendő pénz, mert az első fizetést csak a 3. hét után fizetik ki

3. ez nem Magyarország, ez kőkemény kapitalizmus

Mint oly sokan, én is egy étteremben kezdtem dolgozni, mint mosogató. Általában mindenki így kezdi a konyhai karrierjét és csak utána lehet előrébb lépni.

Az éttermi munkáról: kemény. Nem kell végzettség, azt nézik, hogy mit tudsz és nem a papírt. A jó stressztűrő- és állóképesség alapkövetelmény. A napi munkaidő 8 és 14-16 óra között változott. Gyakran jött össze, főleg a szezonban a heti 50-60 óra (gyakran több is ha nagyon bevállalós az illető). Ennek az ellenkezője, hogy ha nem volt vendég, akkor idő előtt hazaküldték a munkást. Mivel a szerződésben csak 10-15 órát garantáltak, így ezt megtehették és bizony sokszor éltek vele. Az átlagos heti munkaórák száma 48, illetve sok helyen a szombat is munkanap (pl. a bankok is nyitva vannak délig. Szóval ha olyan munkát találsz, ahol szabadok a hétvégéid, már örülhetsz.)

London drága. Az embernek el kell döntenie, hogy kuporgat vagy él (nem nagy lábon). A fizetésem átlagosan havi nettó £900 volt. Ennek pont a fele ment el az albérletre és az utazásra. Ez nagyban függ, hogy a város melyik részén találsz szállást, illetve busszal vagy metróval közlekedsz. De ha a maradékot be tudod osztani, akkor az sok mindenre elég lesz. Ezt-azt vásárolni, utazni külföldre. Nem egyszer előfordult, hogy olcsóbb volt a repülőjegy Londonból Budapestre, mint a vonatjegy Londonból a reptérre...

Ettől eltekintve Londont egy élhető nagyvárosnak tartom, élhetőbbnek mint Budapestet. De sok mindenre rá kell készülni lelkileg. Az angolok jelentős része toleráns a külföldivel de te mint Kelet-európai csak sokadik leszel a sorban. Nem fogják külön venni a magyart, a románt, a szlovákot. Mi mindannyian egy kalapban leszünk. És arra fel kell készülni, hogy az ismerőseid/barátaid jelentős része is a Kelet-európai, balkáni és balti térségből fog kikerülni. Bár ez utóbbiak nagy valószínűséggel a munkatársaid közül fognak kikerülni.”

/Dániel, 31/